Kőbányai Világos

Mint azt sokan tudják, a Kőbányai Önkormányzat idén kötött szerződést a Segítő Angyalok Állatmentő Nonprofit Kft-vel a kerületi állatvédelmi feladatok ellátására. Azután történt ez, hogy a korábbi szervezettel, a FEMA-val meghiúsult a korábbi együttműködés. Aztán októberben elkezdték letartóztatni és bíróság elé állítani a közterületen életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanokat.

Hogy ez a két dolog hogyan kapcsolódik össze? Arról kaptam értesítést, hogy az első őrizetbe vett hajléktalan nő kutyáját a Segítő Angyalok szállította el. https://index.hu/belfold/2018/11/21/jogerosen_felmentettek_az_elso_orizetbe_vett_hajlektalan_not/

Ebben meg az a furcsa, hogy ez az esemény a XI. kerületben történt. A Kutyát Hisztinek hívják és az eset a kerületi FB csoportokban is beszédtéma lett. Ha megkapom a Segítő Angyaloktól, a választ is közzé fogom tenni!

Két hete a Határ úti erdőben voltam, éppen fakivágás zajlott. Levelet írtam a Pilisi Parkerdőnek, hogy tisztázzam a helyzetet. A választ most közlöm:

Tisztelt Tóth Balázs Úr,

Köszönjük szíves megkeresését, melyre az alábbiakban válaszolunk:

1.: Mi célt szolgálnak pontosan jelen fakivágások?

A biológiai életkorukat elért erdőkben az erdőgazdaság célja az erdő megújítása, és a még felhasználható faanyag hasznosítása a fák teljes kiszáradása előtt. Az említett területen az erdőt főként fehér akác alkotja, melynek erdőtervben előírt felújítási módja a sarjaztatás. Ez azt jelenti, hogy a kivágott törzsek gyökeréről nőtt hajtásokból nő a fiatalos erdő, ami várhatóan egy-két éven belül embermagas, összefüggő sűrű erdőt alkot.

A sarjaztatáshoz a gyökerek megsértése szükséges, ami csak akkor végezhető el, ha az ezt végző gép végig tud menni a területen, ezért történt tarvágás 4F erdőrészletben. Ennél az erdőrészletnél is ügyeltek arra, hogy az utak mellett meghagyják az idős erdőt, így az erdő tájképi jellege némileg fennmarad.

A 4G, 4M és 2A erdőrészletekben úgynevezett egyéb termelés történt (mely nem érinti az egész területett), melynek célja a száradt fa, a veszélyessé vált fák kivétele, illetve a fény hatására megjelent második lombkoronaszint  erősítése. Az akác itt is elérte biológiai életkorának végét, az erdő parkerdő rendeltetése miatt viszont az erdészet igyekszik fenntartani a folyamatos erőképet.

A 4E és 4K erdőrészletekben a fiatal erdő egészséges, életerős egyedeit segítjük a tisztításokkal.


2.: Mekkora mennyiségű faanyagot termelnek ki?

A fent felsorolt fakitermelések során hozzávetőleg 1000 m3 fát vágtak ki.


3.: Meddig tart a fakitermelés?

A Budapesti Erdészet tervei szerint a fakitermelés a héten befejeződik, a vágástakarításhoz, az utak rendbetételéhez a gépek rendelkezésre állásától függően még néhány hónap szükséges, az erdő felújításához 6-8 évre lesz szüksége az Erdészetnek.

4.: A kitermelés után teljesen rendbe hozzák-e a területet?

Igen, ezért végzi az erdészet a fent említett munkákat.
               A földben maradt tönköket eltüntetik?

Nem, hiszen ezek idővel elkorhadnak, táplálékot adva a lebontó szervezeteknek és szerves anyag visszapótlást a talajnak.
               A fa- és tüskés  ághulladékot maradéktalanul eltüntetik-e a területről, hogy a kerékpárosok, futók, gyerekek és kutyák továbbra is biztonságosan használhassák az erdei utakat?

Igen.
5.: Felkérte-e Önöket valaki (személy, vagy szervezet, intézmény), hogy a területen végezzenek fakitermelést egy jövőbeni, a területen átvezetni tervezett útépítést megkönnyítendő?

Nem.

Tájékoztatásul csatolom a X. kerületben folytatott fakitermelésről szóló, 2014. január 20-án, majd március 20-án Kovács Róbert Polgármester Úrnak megküldött levelünket az ütemezett erdőgazdálkodási munkákról.

Üdvözlettel:
Kovács Ferenc
erdőgondnok

Megint a hó az úr, Kőbányán is. Szerencsére most nem olyan vészes a helyzet, mint egy hete, de március vége felé már akkor is rosszul esik havat lapátolni. Egy héttel ezelőtt sokkal súlyosabb volt a helyzet. A Kőbányán is megtapasztalható kellemetlenségek eltörpültek az autópályákon rekedtek megpróbáltatásaihoz képest.
Napokig a hóban rekedve, családostól bizony szörnyű lehet. Megdöbbentő az is, ahogy elindult az adok-kapok. Az egyik oldal azt mondta, nem lehetett felkészülni ekkora mértékű havazásra és az emberek is felelőtlenek voltak. A másik szerint összeomlott a katasztrófavédelem. Mint mindig, az igazság most is valahol a kettő között van.
Én magam azt gondolom, hogy bár elfogadom, rendkívüli helyzetről volt szó, azért az ide-oda-át össze-vissza szervezett katasztrófa- és polgári védelemtől sokkal többet vártam volna. Nem a szolgálatot teljesítő, havat lapátoló, életet és vagyont mentő beosztottaktól, hanem feletteseiktől. Sajnos az Ausztriából behívott segítők is erről számoltak be. A szervezetlenségről.
Van viszont egy dolog, amit szeretnék kiemelni a történtekből. Ez pedig az emberek egymás megsegítésére irányuló igyekezete. Nagy dolgoknak lehettünk tanúi. A falvakból a hómezőkön át kikecmergő, meleg teát, élelmet hozó jószándékú polgártársainkról beszélek. El is gondolkodtam azon, hogy a magyar miért csak a bajban tud összefogni? Mert hogy bármifajta előítélet nélkül képesek vagyunk erre, azt ez és az ilyen példák mutatják. Ha ilyenkor összetartunk, miért nem megy ez a hétköznapokban? A világ szerencsésebb felén élünk, gyönyörű hazánk, csodás tájaink, tejjel, mézzel folyó Kánaánunk van. Nincs háború. A Földön milliárdok még csak nem is álmodhatnak ilyen otthonról.
Ha összefognánk, nem lenne lehetetlen, viszont ha széthúzunk, akkor semmilyen rossz sem elképzelhetetlen, ami meg fog történni velünk.
Én továbbra is azon dolgozom, hogy végre a jó dolgok történjenek meg velünk!

Tóth Balázs
önkormányzati képviselő

Tisztelt kőbányaiak!

Maradok az LMP-ben. Bár a pártelit egy jelentős – főleg budapesti - része távozott én mégis a maradás mellett döntöttem. Igazából ez a döntés nem most született meg bennem, hanem még akkor, amikor párt sem volt a Lehet Más a Politika nevű civil kezdeményezés. Akkor határoztam ugyanis el, csatlakozom hozzájuk, hogy együtt egy olyan közösséget hozzunk létre, mely nem függ a rendszerváltást elhazudó pártoktól és az ezeket fenntartó gazdasági érdekköröktől.

Tudtam, hogy nehéz feladatra vállalkozunk, de magam sem hittem, hogy ennyire fárasztó és keserves lesz. Először azt értem meg, hogy egyik napról a másikra ellenségesen viszonyultak hozzám olyanok, akik addig legalább is semlegesek voltak. Aztán az a sok ocsmányság, amit vadidegenek vagdostak hozzám. Háromgyermekes apaként eléggé dühítő, amikor kis kopasz 17 éves forma sihederek buzizzák az embert, ráadásul úgy, hogy egy szem leányzó sincs a környezetükben. Ezekre azért lehetett számítani, hiszen én is itt élek, látom mi megy. Nem ezekre gondoltam, amikor azt írtam, számítottam rá, hogy nehéz lesz. Inkább arra, hogy a korábban említett kartellpártok és tőkés hatalmuk milyen agyafúrt módszerekkel próbál majd megosztani minket.

Kezdettől fogva láttam és tapasztaltam, hogy az ökopolitikát elfogadó és szerető, ugyanakkor a baloldali és liberális értékekhez jobban kötődő párttársaim körében kedvezőbb fogadtatásra találtak a politikai baloldal szirénhangjai. Azt reméltem ugyanakkor, hogy az ökopolitika elfogadása miatt távol maradnak majd az ezeket megtestesítő pártoktól és szervezetektől. Ez nem jött össze, azonban az ökopolitika továbbra is megvéd minket attól, hogy az itt maradók egy sivárabb, tisztán jobboldali pártban találják magukat. Szociáldemokrata, liberális és konzervatív értékeink továbbra is összhangban vannak egymással.

Reméltem, hogy a Szolidaritás, a Milla és a 4K! összefogásával mi magunk teremthetünk egy olyan erős pólust, mely egyszerre lesz képes leváltani a Fideszt és nem visszaengedni a hatalomba az MSzP-t. Ez az összefogás nem valósult meg, a Szolidaritás és a Milla Bajnaihoz csatlakozott. Az alapításkori elveket komolyan gondolóknak tehát egy lehetőségük maradt, egyedül venni fel a harcot a „rendszerváltó” pártokkal. A többség így döntött, amit a kisebbség nem tudott elfogadni, ezért kiléptek. Nem azért, mert Ők rosszabbak a bent maradtaknál! Sok jó ismerősöm, barátom és elvtársam ment el, mert egy bizonyos helyzetben Ők más lépést tartottak jónak az ország állapotának rendezésére.

De jó is kisülhet a szétválásból! Választóinknak immáron egyértelmű válaszokat tudunk adni. Az LMP-ben azokat tudom ezután hitelesen képviselni, akiknek nem az jár a fejében, hogy így, vagy úgy, de a választások előtt meg kell egyezni az MSzP-vel. Hiszek benne ugyanis, hogy ma Magyarországon 5%-nál jóval több olyan ember van, aki nem akar se a Fideszre, se az MSzP-re szavazni, miközben elutasít bármifajta megosztó, rasszista politikát. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy a Fideszt segítjük hatalmon maradni azzal, hogy nem fogunk össze az MSzP-vel. Akik ezt gondolták, a hétvégén távoztak a pártból. Új pártot fognak alapítani, amire lehet majd szavazni a választásokon. Mi további szavazókat az eddig a felmérésekben „pártot nem választók”-nak hívott csoportból szeretnénk toborozni. Azok köréből, akik megcsömörlöttek a régi pártoktól.

Nagy megrázkódtatáson vagyunk túl, de a kép kitisztult! Szeretettel várunk mindenkit, aki a fent leírt alapelvekre szerződést köt velünk!

Tóth Balázs

LMP-s képviselő

Kőbánya

Az ügy előzménye, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a hajléktalan emberek közterületen élésének törvényi tiltását.

Ezzel kapcsolatban jelent meg a Wolf Polgárőrség parancsnokának bejegyzése a Facebookon

„Orosz Tibor: Remélem a parlament sem kivétel, a Sándor palota sem. Rászervezünk, hogy menjenek a minisztériumok elé a bankok elé, önkormányzatok elé. Csak tudnám, hogy is tartsunk rendet a környezetünkbe, ha a vidékről feljött retkek ellepik a környezetünket és lopnak, molesztálják a jogkövető magatartást tanúsító állampolgárokat. Mindegyik menjen haza oda ahol eddig lakott és oldja meg az az önkormányzat a lakhatását. Már arra is lusták, hogy vályogot vessenek és putrit építsenek maguknak, mint régen. Persze ott már elloptak mindent a retkek. Fogjunk össze és utáljuk ki őket a környezetünkből. Elég volt belőlük!!”

Több problémám is van ezekkel a kijelentésekkel kapcsolatban:

1.: Elfogadhatatlannak tartom, hogy embertársainkat bárki is „retkeknek” minősítse. Számtalan probléma van a hajléktalan emberekkel kapcsolatban. De ezeket nem lehet úgy megoldani, hogy magukat a hajléktalanokat emberszámba sem vesszük. Mint ezt az LMP már többször kifejtette, a hajléktalanság problémakörét szociális kérdésként kell kezelni, nem rendészetiként. Figyelem! Ez nem jelenti azt, hogy ha hajléktalanok szabálytalanságot, jogellenes cselekményt követnek el, velük szemben akkor sem kell fellépni. Ilyet senki sem állított. De erre a területre is igaz, hogy ha valaki tartós eredményt akar elérni, akkor a munka nehezebbik végét kell megfognia. Azzal, hogy kizavarjuk a fedél nélkülieket a köztereinkről, még nem oldottuk meg a helyzetet, csak egy szépségtapaszt tettünk egy fekélyes, rothadó sebre.

2.: Fokozottan érvényes a fenti kívánalom a közszereplőkre. Orosz Tibor, a Wolf Polgárőrség parancsnokaként szerződésben áll a Kőbányai Önkormányzattal. A mindennapokban számtalan esetben tehát önkormányzatunkat képviseli az emberek felé. Ezért ha lehet, még felháborítóbbak leírt sorai.

3.: Logikailag is problémám van kijelentéseivel. Az AB éppen a – fideszes – törvényhozók ellenében semmisítette meg ezen alkotmányellenes jogszabályokat. Mi a célja azzal Orosz Tibornak, hogy a Parlament és az önkormányzatok elé akarja deportálni ezeket a szerencsétleneket, amikor pont az általuk hozott törvényeket kifogásolta az AB? Ráadásul azt is el kell ismernem, hogy a helyi fideszes vezetés próbál tenni a hajléktalanokért. A fagyriadó alatt melegedőt üzemeltetett és a kerületben indult el az elsők között a LÉLEK program. Bár nyilván sok vitám van a vezetéssel ezen a területen, sok mindent másként csinálnék magam is, kettős mércével mérnék, ha ezeket nem írnám a javukra.

4.: Emberileg sem értem a dolgot. Beletekintve Orosz Tibor Facebook oldalába egyre- másra érik egymást a szerencsétlen hajléktalanokkal kapcsolatos szánakozó, segítőkészségét kifejező megosztások és bejegyzések. Egy ember képmutatás nélkül nem képviselhet elveket ilyen széles skálán. Vagy segíteni akarok a hajléktalanokon, a hajléktalanság problémáján, vagy ember számba sem veszem Őket.

Egy szó mint száz, elképesztőnek és felháborítónak tartom a polgárőrség parancsnokának ezen megnyilvánulását. Egyéb lakossági panaszok is azt látszanak igazolni, hogy Orosz Tibor napi munkája közben sokszor nem tartja be a normális érintkezés alapszabályait. Az önkormányzat a vele kötött szerződés alapján fizet súlyos milliókat a polgárőrségnek, melyet Ő azzal kíván meghálálni, hogy hajléktalanokat „szervez” az önkormányzat elé. A szervezet munkájára megítélésem szerint szüksége van a kerületnek, de vezetőjének megnyilvánulása elfogadhatatlan. Ezek alapján kénytelen leszek én is átértékelni hozzáállásomat a vele kapcsolatos ügyekben.

Végezetül engedjék meg, hogy már most reagáljak azokra a vádakra, miszerint „Tóth Balázs csak politikai haszonszerzés miatt foglalkozik az üggyel”. A hajléktalan emberek képviselete, védelme politikailag az egyik leghálátlanabb feladat. Szavazni – és regisztrálni – nem fognak elmenni, a társadalom többi részének hozzáállása pedig nem éppen szolidáris. Mintha nem akarnánk tudomást venni arról, hogy egyre többen kényszerülnek bele a hajléktalan létbe. Sokan önhibájukon kívül, akár diplomával a zsebükben. Fel kell ismernünk, hogy ezeknek az embereknek a társadalomba való visszaintegrálása nekünk is elemi érdekünk, a hajléktalanoknak pedig az életük múlik rajta.

Azt már megszokhattuk, hogy az önkormányzat pénzéből kiadott Kőbányai Hírek minden oldaláról Kovács Róbert polgármester és György István főpolgármester-helyettes képe köszön a kedves olvasóra. Igaz ez például olyan szakmai konferenciák esetében is, amikor sokkal a többet mondana el egy csoportkép, mint a polgármester úr közeli portréja. Ilyenkor megvonjuk a vállunk és azt mondjuk, hogy „de hát ez eddig is így volt”. Igen, a mindenkori önkormányzati vezetés előszeretettel használja a közpénzen kiadott önkormányzati lapokat reklámanyagként.

Az októberi számban azonban az is elhangzott: „A polgármester által benyújtott költségvetésről az ellenzéki képviselők nagy része is elismerően nyilatkozott, ám néhányan találtak fogást az előterjesztésen”. Nos, ekkora csúsztatás mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Ezen a költségvetés-tervezeten ugyanis csak fogást lehetett találni. Az 5 darab ellenzéki képviselő mindegyike kritizálta a koncepciót. Somlyódi Csaba (MSZP) tréfásan meg is jegyezte, hogy az előterjesztés egyetlen érdeme, hogy a jogszabályban foglalt határidőre elkészült. Talán az erre támadt derültséget látta úgy az újságíró, hogy az ellenzék örül az anyagban foglaltaknak?

De miről is van szó? A koncepcióban szoktuk felvázolni, hogy milyen elvek és irányvonalak mentén kívánjuk majd megalkotni a következő évre szóló költségvetésünket. Nekem a Pénzügyi Bizottság elnökeként kellett véleményt írnom, amit a bizottság megvitatott és a Testület elé is terjesztett. A Pénzügyi Iroda munkatársaival készített a véleményben leírtuk, hogy a jó koncepció összeállításának alapfeltétele, hogy az állam által megalkotott jogszabályok rendelkezésre álljanak, az önkormányzatok gazdálkodásának jól kivehető irányvonala megmutatkozzék. Ezek sajnos nem születtek meg, így tehát csak nagyon elnagyoltan lehetett megbecsülni az előirányzatokat. Magyarul megmondva: eleget tettünk a jogszabályi követelményeknek a koncepció elfogadásával, de sokkal okosabbak nem lettünk. Azt ugyanis, hogy szűkíteni kell az önkormányzat önként vállalt feladatait, hogy felül kell vizsgálnunk a korábban megkötött szerződéseinket, mindenki tudta eddig is, aki valamennyire is követte a Hivatalban zajló eseményeket.

A napirend tárgyalásához két kerületi vállalkozónak is volt hozzáfűznivalója. Szörnyű volt látni, ahogy az állami igazságtalan adórendszer megnyomorítja és ellehetetleníti a magyar cégeket. Ezeket a problémákat nem oldja meg az ilyen-olyan toldozgatás, itt alapjaiban kell átszabnunk az adórendszerünket, ha azt akarjuk, hogy a kis és közepes vállalkozásaink életben maradjanak. Ezek a kérdések túlmutatnak az önkormányzat hatáskörén.

Egy szó, mint száz, az arcokra kiült görcsös vigyor nem mindig jelent boldogságot. Mi sem voltunk vidámak a koncepció elfogadásakor.

LMP-s politikusként, de pártzászló és kitűzők nélkül én magam is részt vettem a Milla szervezte tüntetésen. Csak egy nemzeti lobogó volt nálam, amiből meg kell mondanom, sajnos elég kevés volt a tüntetőknél. A közelemben csak LMP-snél láttam ilyet.

Most nem térnék ki a beszédekre, Dunát lehet már rekeszteni az ezeket elemző írásokkal. Egy mozzanatot emelnék csak ki, mely rendre visszaköszönt szinte valamennyi megszólalásban – Orbán Viktort és a turulmadarat teljesen összeláncolták a megszólalók.

Zavarban voltam. Egyrészt elhangzott, hogy az Orbán-rezsimet csak középről, az egymással összefogni képes bal- és jobboldali szavazók összefogásával lehet leváltani. Másrészt elővettek egy, a nemzeti érzelmű magyaroknak fontos jelképet, őstörténetünk egy részét, amelyet Orbán hatalmával kötöttek össze.

Nem tudom, hány kerecsensólyom kapott infarktust ennek hallatára, remélem egy sem. Azt viszont tudom, hogy nemzeti érzelmű, jobboldali embereket így nem lehet a mérsékelt közép táborába csalogatni. Egyszer azt mondják, hogy fel kell számolni a megosztottságot, másszor pedig belemennek a játékba, egy újabb megosztó jelkép felmutatásába. Ilyen volt az árpádsávos zászló is.

Nem arról van szó, hogy nem lehet Orbán Viktor orra alá dörgölni a turulmadárral kapcsolatos lázálmokat. Én magam is jót nevettem, amikor az egyik felszólaló azt mondta, hogy Orbán csak azt tekinti igazi magyarnak, aki vissza tudja vezetni családfáját a turultojásig. De ha már minden szónok beszédében visszaköszön ez a kép, akkor ott gond van.

Ráadásul nem is volt korrekt a hozzáállás. Szó sem volt róla ugyanis, hogy a turulnak ott van a méltó helye az őstörténelmünkben, hagyományainkban, kultúránkban – csak és kizárólag az Orbán-vonalat hozták fel és kritizálták. Még egyszer mondom, szerintem is joggal lehet ekézni a kedves vezető ezen legújabb – a jobboldal jobboldali széle felé tett – gesztusát. Szerintem is gyomorforgató, ahogy az egykori kommunista apparatcsikokból ősmagyar sámán-keresztény mélymagyarok válnak. De ha nem válogatják meg jobban a szavaikat, ha nem ügyelnek a politikai korrektség máskor oly fontos szem előtt tartására a jobboldaliak esetében is, akkor halálra van ítélve az Orbán Viktor szekeréről leszállni óhajtó nemzeti érzelmű honfitársaink megszólításának lehetősége.

Tóth Balázs

A helyhatóságok munkájának átláthatósága nagyon fontos, így tudjuk munkánkat bemutatni és közelebb hozni a lakosságot az önkormányzathoz. Ennek egyik fontos eleme lenne, hogy az érdeklődő állampolgárok gyorsan és könnyen érdemi információkhoz jussanak az önkormányzat által meghirdetett közbeszerzések nyerteseiről.

Ezt 2010-ig meg is tehették: az önkormányzat honlapján, a közbeszerzési pályázatoknál minden lényegi információt megtaláltak. 2011-től azonban nehézségekbe ütköztek a kíváncsiskodók, nem került ki a pályázatok eredménye.

Korábban már érdeklődtem hivatali munkaszervezeten belül, hogy mi ennek az állapotnak az oka, illetve miként lehet orvosolni a problémát. Az „illetékesek” jogszabályi változásokra hivatkoztak, és azzal hitegettek, hogy előbb-utóbb megoldódik a dolog, de egészen a legutóbbi időkig nem történt semmi.

Először a Jegyző Úrhoz fordultam, de Ő közölte, hogy jogszabályi változások miatt már nem szükséges kirakni az eredményeket. Ezért tehát tovább egyeztettem az ügyben a polgármester úrral és az alpolgármester urakkal is. Szerencsére teljesen befogadóak voltak az ötletemmel kapcsolatban, ennek eredményeként ismét bárki megtekintheti az önkormányzati közbeszerzések eredményét a honlapon. (http://kobanya.hu/tart/farticle/15/3084/1)

Nálam a szerda a rendezvényeké volt. Két eltérő terület kerület a menübe, de mindegyik nagyon érdekes és tanulságos volt a számomra.

Az első 10:00 órakor kezdődött, címe "Földet a helyi gazdáknak?" volt. Egy európai zöld politikus José Bové, Ángyán József volt államtitkár és Szabó Rebeka LMP-s képviselőnk voltak a meghívottak. Számomra a legnagyobb megerősítést abban hozta ez a fórum, hogy helyes az a politika, amikor nem azt nézzük, ki mondja, hanem azt, mit mond. Az ügyek mentén való együtt politizálást az LMP a kezdetektől meghirdette és alkalmazta. Ezért van az, hogy ha valamelyik másik párt valamilyen ügyben szerintünk a nemzet érdekeit képviseli, nem fogunk ellene dolgozni csak azért, mert politikailag ellenfelek vagyunk. Igaz ez bármelyik pártra. Ebben a kérdésben én teljesen azonosulni tudtam Ángyán képviselő úr véleményével, hogy hatalmas hibát követünk el, ha az oligarchiát támogatjuk a földszerzésben a kis és közepes termelőinkkel szemben.

Jó-jó, mondhatják ez mind szép, de a kőbányai képviselőnk mit keres egy olyan rendezvényen, ami a vidékről szól? A válasz erre nem egyszerűen az, hogy érdekel a téma. Nap, mint nap tapasztalom ennek a "vidéki" problémának a velejáróit itthon, Kőbányán is. Lehet hogy manapság nem az az elsődleges fontosságú dolog, hogy itt a városban jó, egészséges és friss hazai árúhoz jusson a lakosság, mert az ár diktál. Olcsó legyen, az sem baj, ha külföldi.

De azt már igenis közvetlenül is tapasztalja bármelyikőnk, hogy a vidéken emiatt munkanélkülivé váló emberek a városokba özönlenek. A szerencsésebbje itt munkát talál, de nyilván valóan a városokban is véges a foglalkoztatás. A kevésbé szerencsések aztán megjelennek az önkormányzatnál segítségért, vagy az utcán végzik. Mindenképpen oda fut ki a dolog, hogy termelő munka helyett végül az államnak kell gondoskodnia róluk. Ebből a szemszögből tehát egyáltalán nem mindegy a városinak sem, hogy mi történik vidéken. A probléma nem áll meg a város határában!

A másik rendezvény 18:00 órakor kezdődött. Karácsony Gergő és Kósa Lajos vitázott a választási regisztrációról.

Itt elbuktam. Megfogadtam, kész akarva erőltetni fogom magam, hogy higgadtan figyeljem az előadást. Nem kellett hozzá 10 perc és már azt éreztem, hogy ezt a fajta hozzáállást, amit Kósa felmutatott, ezt ki kell törölni a magyar politikából.

Nem szép dolog ilyet "mondani", de az a süket mellébeszélés, az a pökhendiség, a hallgatóság totál hülyének nézése megmutatta, hogy értelmes vitára itt nem lehet számítani. Csak azt sajnálom, hogy a végén nem szavaztatták meg a hallgatóságot, hogy ki az, aki megértette, miért van szükség arra, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgároknak regisztrálniuk kelljen a szavazáshoz. Nem állítom, hogy nem lett volna 1-2 ember, aki ezt szükségesnek látta ahhoz, hogy emelkedjen a választásokon való részvétel - mint ahogyan ezt a Fidesz kommunikálja. Az viszont igen, hogy 95% fölött lett volna azok aránya, akik még jogi-egyetemi hallgatókként is nem hogy nem támogatták volna, de ki sem tudták hámozni Kósa úr fél órás gondolatmeneteiből, hogy mi a fenének kell ez. Miközben persze mindnyájan tudjuk.

Tegnap látogatást tettünk a kőbányai LÉLEK Központban. Fővárosi képviselőnk, Somfai Ági és egyik parlamenti frakciónknál dolgozó szakértőnk, Kanász-Nagy Máté is elkísértek. A megnyitása óta még nem jártam az intézményben. Ez részemről nem hanyagság miatt történ így. Nem az átadáskori cukormázat szerettem volna látni ugyanis, hanem a hétköznapok valóságát.

Grőb Krisztián, a Központ vezetője, Büki Péter a BÁRKA igazgatója, az intézmény munkatársainak és a bentlakóknak hála ez sikerült is.

Előre kell bocsátanom, hogy a nyár elején már volt alkalmam megtekinteni a józsefvárosi LÉLEK Központot, tehát volt összehasonlítási alapom. Meg kell mondjam, nekem sokkal jobban tetszettek a kőbányai állapotok. Nálunk valódi szociális munkás a vezető, egy agilis fiatalember. A szakmai csapatban is mindenki szociális végzettségű. Ez meg is látszik az elvégzett munkán, épül-szépül a hely, rendes szakmai munka folyik (segítő beszélgetések, egyéni esetkezelés, klienseknek saját esetgazda, klubfoglalkozások). A kerületi szociális ellátórendszer többi szereplőjének egy-egy szolgáltatáselemét is bevonják, van sokféle szabadidős program, egyéb lehetőség, stb. A programba való bejutás, a kiválasztás is rendesen működik, a szociális munka eszköztárának megfelelő módon (első interjú, erőforrások felmérése, stb.).

Beszélgettünk 2-2 lakóval is, fél óra hosszat. Tapasztalatuk nagyon pozitív, sehol máshol a hajléktalanellátás terültén nem érezték még ilyen jól magukat, pedig sok helyet megjártak. Pozitívumként a lakók és a szakmai csapat is kiemelték, hogy

1. a lakókörnyezet tisztességes, szép, tiszta, kulturált, melyet saját erőből tovább szépítenek, ápolnak.

2. az itt lakók munkához jutnak (ez a Kőkertnél végezhető közmunka, ha más lehetőségük nincs, de többen piaci munkahelyen is el tudtak helyezkedni szerencsére).

3. lakáshoz jutás is biztosítottnak tűnik (1 év önkormányzati bérlakásban - 14 bérlakást újított fel az önkormányzat erre a célra).

Volt azonban több olyan tényező is, ami azt mutatja, hogy itt-ott sántikál az elképzelés. Ezek egyrészt abból adódnak, hogy fiatal a program, kiforratlan (nálunk csak a tavasszal indult el), másrészt viszont valóban a szakmai okokról van szó:

- Nem teljesen világos, hogy a Lélek-program mitől mintaprogram, ha az eddig általunk látott két helyen sok tekintetben ég és föld a különbség. Miért nem sikerül egységes keretben, egységes rendszerben működtetni ezeket a programokat, ha már minisztériumi mintákról van szó.

- Nagyon drága a program. Sok tízmillió forintból 30 ember számára adnak (a magyarországi hajléktalan-ellátáshoz képest perspektivikusabb, de korántsem biztos) megoldást, holott csak a kerületben 1800 hajléktalan személy van. Igaz, ezek nagy része nem kőbányai! Persze ebben az esetben is relatív dolog a drágaság, hiszen emberéletekről van szó. Olyan emberekről, akik visszakerülhetnek a társadalomba, tehát nem kell Őket többé ellátni és maguk is dolgozni tudnak. Szakmai probléma, hogy a program nem illik bele a törvényben rögzített hajléktalan-ellátási formákba (így normatíva se jár rá), kicsit átmeneti szállás, kicsit rehabilitációs otthon, kicsit több is ezeknél.

- Nem tudták megmondani, hogy a program kezdetén mekkora volt a túljelentkezés, illetve úgy tűnt, hogy nem is volt. Ez kicsit hihetetlen, hogy a kerületi hajléktalanok közül ne lett volna legalább több száz jelentkező, ahogy ez Józsefváros esetében történt.

- A program bizony csak a „szociálisan és mentálisan viszonylag jobb helyzetben lévő” hajléktalanoknak segít. Azoknak, akik eljutottak oda, hogy motiváltak, ki akarnak törni a hajléktalanságból és erre képesek is (munkaképesek). A program arra deklaráltan nem nyújt megoldást, hogy a hajléktalan személyeket erre a döntő pontra eljuttassa.

- Nem tudták megmondani, hogy mi lesz azokkal a kliensekkel pontosan, akik majd bérlakásokba költözhetnek az intézményből. Nem tudták azt sem, hogy kell-e majd nekik fizetni bérleti díjat! Nem tudták pontosan, hogy milyen segítséget nyújtanak majd a számukra továbbra, erre még nincs lefektetett koncepció.

- Kicsit szegregált a megvalósítás, egyrészt az intézmény elhelyezkedése (a kőbányai börtönön túl, egy volt gyerektábor területén), bár jól jár a busz. Szegregált az is, hogy a helyi közfoglalkoztatásnál külön „Lélek-brigád” működik, itt dolgoznak az intézményben lakók.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy sokféle más lehetőség is lenne még a hajléktalan-ellátás területén, ami hatékony segítséget jelenthetne. Esetleg azokat is ki lehetne próbálni, nem csak ezt a programot nyomatni (bár ez is csak 3 kerületben működik). Biztos van költséghatékonyabb megoldás is ezen kívül. Így, vagy úgy, de mindenképp szükség van arra, hogy erre a rétegre odafigyeljünk, mert sajnos a társadalom mind szélesebb köre jut el odáig, hogy bármelyik pillanatban a hajléktalanság rémével találhatja szemközt magát.

A 2012. szeptember 20-i képviselő testületi ülés a költségvetés és az oktatás körül forgott.

Mégsem ezzel kezdem, hanem egy kellemetlen eseménnyel, mely az ülés elején történt. A Jobbik szerette volna két bizottságban kicserélni az embereit. Az ezt előkészítő napirendi pont a 35. volt. Tokody képviselő úr szerette volna előre venni a napirendben, lévén a két új tag jelen volt a teremben és azt remélte, hogy megválasztásuk után azonnal le is tehetik az esküt. A polgármester viszont jelezte, hogy konkrét kérdés nem fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy az eskütételre a mai nap kerüljön sor, nem is készült így, szóval csak következő alkalommal lehet róla szó. Ez egy újabb példája annak, hogy ha az emberek emberi hangon beszélnének egymással, akkor előrébb juthatnánk. Az új tagokat a végén természetesen megszavazta a testület.

Az első három napirendi pont a költségvetést érintette. A legnagyobb viták a költségvetési koncepció körül alakultak ki. A koncepcióban szoktuk felvázolni, hogy milyen elvek és irányvonalak mentén kívánjuk majd megalkotni a következő érve szóló költségvetésünket. Nekem, mint a Pénzügyi Bizottság elnökének egy véleményt kellett írnom a koncepcióról, amit a bizottság megvitatott és a Testület elé terjesztett. A Pénzügyi Iroda munkatársaival el is készült a véleményezés és a testület elé is került. Ebben leírtuk, hogy ahhoz, hogy jó koncepció születhessen, annak alapfeltétele, hogy az állam felől megszülessenek alapvető jogszabályok és jól kivehető irányvonal mutatkozzék az önkormányzatok irányában. Ezek sajnos nem születtek meg, így tehát csak nagyon elnagyoltan lehetett megbecsülni az előirányzatokat. Magyarul megmondva eleget tettünk a jogszabályi követelményeknek a koncepció elfogadásával, de sokkal okosabbak nem lettünk. Azt ugyanis, hogy szűkíteni kell az önkormányzat önként vállalt feladatait, hogy felül kell vizsgálnunk a korábban megkötött szerződéseinket mindenki tudta eddig is, aki valamennyire is követte a Hivatalban zajló eseményeket.

A napirend tárgyalásához két kerületi vállalkozónak is volt hozzáfűznivalója. Szörnyű volt látni, ahogy az állami igazságtalan adórendszer megnyomorítja és ellehetetleníti a magyar vállalkozásokat. Ezeket a problémákat nem oldja meg a rendszer ilyen-olyan toldozgatása, itt alapjaiban kell átszabnunk az adórendszerünket, ha azt akarjuk, hogy a kis és közepes vállalkozásaink életben maradjanak. Ezek a kérdések túlmutatnak az önkormányzat hatáskörén.

Részben ide tartozik a másik nagy indulatokat kiváltó 20. napirendi pont, az önkormányzati fenntartású iskolák működtetéséről szóló szándéknyilatkozat. Az ennél a napirendi pontnál történtek nekem sokkal jobban fájtak, mint a költségvetés kapcsán egymás fejéhez vagdosott dolgok. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy az önkormányzat arról fog nyilatkozni, hogy továbbra is működtetni fogja az iskolákat, mivel jogszabályilag nem is dönthetett volna másképp. Ezen a ponton jött be viszont az én módosító javaslatom. Azt indítványoztam, határozzunk róla, hogy már most üljünk le az iskolaigazgatókkal és oktatási szakemberekkel és dolgozzunk ki egy vészforgatókönyvet, hogy mit tesz az önkormányzat, ha azt tapasztalja, hogy január 1. után csökken az oktatás színvonala a kerületi iskolákban. Ne januárban kezdjünk el vakarózni, hanem addigra legyen egy kidolgozott stratégiánk.

A fideszes vezetésben sok tanárember van. Láttam is rajtuk, hogy komolyan elgondolkodnak a dolgon... és aztán leszavazzák. Mi járhatott a fejükben?

„Ellenzéki módosító, tehát nem mehet át”. Nem olyan terület, nem olyan fajsúly, ahol ezzel kellene számolni.

Személyem iránti ellenszenv? Kizártnak tartom, valamennyi képviselőtársammal – Kőbánya érdekében – igyekszem a jó munkatársi viszony kialakítására.

Nincs rá jogkörünk? Hamis állítás! Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) megbízott elnöke az alábbiakat nyilatkozta a konzervatív irányultságú Magyar Hírlapnak: „– Az „egyenlősítéssel” nem esik majd látványosan egyes jó iskolák színvonala?
– A törvényben rögzítetteken túl az önkormányzatok – a sajtóhírekkel ellentétben – köthetnek egyedi megállapodásokat. Amelyeknek anyagi lehetőségei megengedik, változatlanul finanszírozhatják az olyan többletszolgáltatásokat, mint például a nyelvi előkészítő osztályok vagy az úszás-, esetleg lovaglásoktatás.”

Józsefvárosban átment ez a javaslat, itt nem. Érthetetlen.

A 6. napirendi pontnál a rendőrségi tájékoztatónál kifejtettem, hogy az önkormányzat jelentős anyagi támogatást nyúlt minden évben a rendőrségnek, mégsem tűnik úgy, hogy a kerület feletti vezetésük igyekezne az itteni állapotokat javítani, például az állomány engedélyezett létszámra való feltöltésében. Reményemnek adtam hangot, hogy a közelmúlt béli és még ezután is zajló átszervezések kapcsán ebben előrelépés lesz.

A Rákosmenti Mezei Őrszolgálat beszámolójához is szerettem volna hozzászólni, a dicséret mellett némi kritikát is megfogalmazni a munkájukkal kapcsolatban. Szemtanúk szerint teherautók mozognak úgy a területen, hogy az arra járó Őrszolgálat nem kérdezi meg tőlük, hogy kik ők és mit csinálnak a területen. Azonban Agócs Zsolt képviselőtársam hozzászólásában hasonló dolgokról számolt be, ezért feleslegesnek tartottam elismételni az általa mondottakat.

Fontosabb ügy volt még a lakásokról és a nem lakás céljára szolgáló helyiségekről szóló önkormányzati rendelet elfogadása. Itt precíz jogi munkának lehettünk tanúi a Jegyző úr részéről, mind ellenzéki, mind kormányoldalról dicséretet kapott a rendelet összeszedettsége, áttekinthetősége miatt.

A többi napirendi pontnál nem voltak jelentősebb viták.

Az önkormányzatok munkájának átláthatósága nagyon fontos, így tudjuk munkánkat bemutatni és közelebb vonni a lakosságot az Önkormányzathoz. Ennek egyik fontos eleme lenne, hogy az érdeklődő állampolgárok gyorsan és könnyen érdemi információkhoz jussanak az önkormányzat által meghirdetett közbeszerzések nyerteseiről.

Ezt 2010-ig meg is tehették, az önkormányzat honlapján, a közbeszerzési pályázatoknál (http://kobanya.hu/tart/farticle/15/3084/1) minden lényegi információt megtaláltak. Azóta azonban ez nehézségekbe ütközik. 2011-től ugyanis nincsen kitéve a pályázatok eredménye.

Én korábban már érdeklődtem az Önkormányzat munkaszervezetén belül, hogy miért van ez az állapot és miként lehet orvosolni azt. Jogszabályi változásokra hivatkoztak és azzal hitegettek, hogy előbb utóbb megoldódik a dolog, de mindez idáig nem történt semmi. Ezért fordulok most Önhöz.

Így kezdődik a Jegyző Úrnak ma eljuttatott levelem, melyben arra kértem, hogy járjon el az ügy érdekében és 2011-ig visszamenőleg tetesse ki az illetékesekkel az azóta lefutott önkormányzati közbeszerzéseket és azok eredményét, a nyertes cégek nevével együtt. Kértem továbbá, hogy a jövőben a nyertes pályázat elfogadását követően kerüljenek ki szintén ugyanezen adatok!