Tegnap látogatást tettünk a kőbányai LÉLEK Központban. Fővárosi képviselőnk, Somfai Ági és egyik parlamenti frakciónknál dolgozó szakértőnk, Kanász-Nagy Máté is elkísértek. A megnyitása óta még nem jártam az intézményben. Ez részemről nem hanyagság miatt történ így. Nem az átadáskori cukormázat szerettem volna látni ugyanis, hanem a hétköznapok valóságát.
Grőb Krisztián, a Központ vezetője, Büki Péter a BÁRKA igazgatója, az intézmény munkatársainak és a bentlakóknak hála ez sikerült is.
Előre kell bocsátanom, hogy a nyár elején már volt alkalmam megtekinteni a józsefvárosi LÉLEK Központot, tehát volt összehasonlítási alapom. Meg kell mondjam, nekem sokkal jobban tetszettek a kőbányai állapotok. Nálunk valódi szociális munkás a vezető, egy agilis fiatalember. A szakmai csapatban is mindenki szociális végzettségű. Ez meg is látszik az elvégzett munkán, épül-szépül a hely, rendes szakmai munka folyik (segítő beszélgetések, egyéni esetkezelés, klienseknek saját esetgazda, klubfoglalkozások). A kerületi szociális ellátórendszer többi szereplőjének egy-egy szolgáltatáselemét is bevonják, van sokféle szabadidős program, egyéb lehetőség, stb. A programba való bejutás, a kiválasztás is rendesen működik, a szociális munka eszköztárának megfelelő módon (első interjú, erőforrások felmérése, stb.).
Beszélgettünk 2-2 lakóval is, fél óra hosszat. Tapasztalatuk nagyon pozitív, sehol máshol a hajléktalanellátás terültén nem érezték még ilyen jól magukat, pedig sok helyet megjártak. Pozitívumként a lakók és a szakmai csapat is kiemelték, hogy
1. a lakókörnyezet tisztességes, szép, tiszta, kulturált, melyet saját erőből tovább szépítenek, ápolnak.
2. az itt lakók munkához jutnak (ez a Kőkertnél végezhető közmunka, ha más lehetőségük nincs, de többen piaci munkahelyen is el tudtak helyezkedni szerencsére).
3. lakáshoz jutás is biztosítottnak tűnik (1 év önkormányzati bérlakásban - 14 bérlakást újított fel az önkormányzat erre a célra).
Volt azonban több olyan tényező is, ami azt mutatja, hogy itt-ott sántikál az elképzelés. Ezek egyrészt abból adódnak, hogy fiatal a program, kiforratlan (nálunk csak a tavasszal indult el), másrészt viszont valóban a szakmai okokról van szó:
- Nem teljesen világos, hogy a Lélek-program mitől mintaprogram, ha az eddig általunk látott két helyen sok tekintetben ég és föld a különbség. Miért nem sikerül egységes keretben, egységes rendszerben működtetni ezeket a programokat, ha már minisztériumi mintákról van szó.
- Nagyon drága a program. Sok tízmillió forintból 30 ember számára adnak (a magyarországi hajléktalan-ellátáshoz képest perspektivikusabb, de korántsem biztos) megoldást, holott csak a kerületben 1800 hajléktalan személy van. Igaz, ezek nagy része nem kőbányai! Persze ebben az esetben is relatív dolog a drágaság, hiszen emberéletekről van szó. Olyan emberekről, akik visszakerülhetnek a társadalomba, tehát nem kell Őket többé ellátni és maguk is dolgozni tudnak. Szakmai probléma, hogy a program nem illik bele a törvényben rögzített hajléktalan-ellátási formákba (így normatíva se jár rá), kicsit átmeneti szállás, kicsit rehabilitációs otthon, kicsit több is ezeknél.
- Nem tudták megmondani, hogy a program kezdetén mekkora volt a túljelentkezés, illetve úgy tűnt, hogy nem is volt. Ez kicsit hihetetlen, hogy a kerületi hajléktalanok közül ne lett volna legalább több száz jelentkező, ahogy ez Józsefváros esetében történt.
- A program bizony csak a „szociálisan és mentálisan viszonylag jobb helyzetben lévő” hajléktalanoknak segít. Azoknak, akik eljutottak oda, hogy motiváltak, ki akarnak törni a hajléktalanságból és erre képesek is (munkaképesek). A program arra deklaráltan nem nyújt megoldást, hogy a hajléktalan személyeket erre a döntő pontra eljuttassa.
- Nem tudták megmondani, hogy mi lesz azokkal a kliensekkel pontosan, akik majd bérlakásokba költözhetnek az intézményből. Nem tudták azt sem, hogy kell-e majd nekik fizetni bérleti díjat! Nem tudták pontosan, hogy milyen segítséget nyújtanak majd a számukra továbbra, erre még nincs lefektetett koncepció.
- Kicsit szegregált a megvalósítás, egyrészt az intézmény elhelyezkedése (a kőbányai börtönön túl, egy volt gyerektábor területén), bár jól jár a busz. Szegregált az is, hogy a helyi közfoglalkoztatásnál külön „Lélek-brigád” működik, itt dolgoznak az intézményben lakók.
Végezetül fontos megjegyezni, hogy sokféle más lehetőség is lenne még a hajléktalan-ellátás területén, ami hatékony segítséget jelenthetne. Esetleg azokat is ki lehetne próbálni, nem csak ezt a programot nyomatni (bár ez is csak 3 kerületben működik). Biztos van költséghatékonyabb megoldás is ezen kívül. Így, vagy úgy, de mindenképp szükség van arra, hogy erre a rétegre odafigyeljünk, mert sajnos a társadalom mind szélesebb köre jut el odáig, hogy bármelyik pillanatban a hajléktalanság rémével találhatja szemközt magát.
