Az ügy előzménye, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a hajléktalan emberek közterületen élésének törvényi tiltását.
Ezzel kapcsolatban jelent meg a Wolf Polgárőrség parancsnokának bejegyzése a Facebookon
„Orosz Tibor: Remélem a parlament sem kivétel, a Sándor palota sem. Rászervezünk, hogy menjenek a minisztériumok elé a bankok elé, önkormányzatok elé. Csak tudnám, hogy is tartsunk rendet a környezetünkbe, ha a vidékről feljött retkek ellepik a környezetünket és lopnak, molesztálják a jogkövető magatartást tanúsító állampolgárokat. Mindegyik menjen haza oda ahol eddig lakott és oldja meg az az önkormányzat a lakhatását. Már arra is lusták, hogy vályogot vessenek és putrit építsenek maguknak, mint régen. Persze ott már elloptak mindent a retkek. Fogjunk össze és utáljuk ki őket a környezetünkből. Elég volt belőlük!!”
Több problémám is van ezekkel a kijelentésekkel kapcsolatban:
1.: Elfogadhatatlannak tartom, hogy embertársainkat bárki is „retkeknek” minősítse. Számtalan probléma van a hajléktalan emberekkel kapcsolatban. De ezeket nem lehet úgy megoldani, hogy magukat a hajléktalanokat emberszámba sem vesszük. Mint ezt az LMP már többször kifejtette, a hajléktalanság problémakörét szociális kérdésként kell kezelni, nem rendészetiként. Figyelem! Ez nem jelenti azt, hogy ha hajléktalanok szabálytalanságot, jogellenes cselekményt követnek el, velük szemben akkor sem kell fellépni. Ilyet senki sem állított. De erre a területre is igaz, hogy ha valaki tartós eredményt akar elérni, akkor a munka nehezebbik végét kell megfognia. Azzal, hogy kizavarjuk a fedél nélkülieket a köztereinkről, még nem oldottuk meg a helyzetet, csak egy szépségtapaszt tettünk egy fekélyes, rothadó sebre.
2.: Fokozottan érvényes a fenti kívánalom a közszereplőkre. Orosz Tibor, a Wolf Polgárőrség parancsnokaként szerződésben áll a Kőbányai Önkormányzattal. A mindennapokban számtalan esetben tehát önkormányzatunkat képviseli az emberek felé. Ezért ha lehet, még felháborítóbbak leírt sorai.
3.: Logikailag is problémám van kijelentéseivel. Az AB éppen a – fideszes – törvényhozók ellenében semmisítette meg ezen alkotmányellenes jogszabályokat. Mi a célja azzal Orosz Tibornak, hogy a Parlament és az önkormányzatok elé akarja deportálni ezeket a szerencsétleneket, amikor pont az általuk hozott törvényeket kifogásolta az AB? Ráadásul azt is el kell ismernem, hogy a helyi fideszes vezetés próbál tenni a hajléktalanokért. A fagyriadó alatt melegedőt üzemeltetett és a kerületben indult el az elsők között a LÉLEK program. Bár nyilván sok vitám van a vezetéssel ezen a területen, sok mindent másként csinálnék magam is, kettős mércével mérnék, ha ezeket nem írnám a javukra.
4.: Emberileg sem értem a dolgot. Beletekintve Orosz Tibor Facebook oldalába egyre- másra érik egymást a szerencsétlen hajléktalanokkal kapcsolatos szánakozó, segítőkészségét kifejező megosztások és bejegyzések. Egy ember képmutatás nélkül nem képviselhet elveket ilyen széles skálán. Vagy segíteni akarok a hajléktalanokon, a hajléktalanság problémáján, vagy ember számba sem veszem Őket.
Egy szó mint száz, elképesztőnek és felháborítónak tartom a polgárőrség parancsnokának ezen megnyilvánulását. Egyéb lakossági panaszok is azt látszanak igazolni, hogy Orosz Tibor napi munkája közben sokszor nem tartja be a normális érintkezés alapszabályait. Az önkormányzat a vele kötött szerződés alapján fizet súlyos milliókat a polgárőrségnek, melyet Ő azzal kíván meghálálni, hogy hajléktalanokat „szervez” az önkormányzat elé. A szervezet munkájára megítélésem szerint szüksége van a kerületnek, de vezetőjének megnyilvánulása elfogadhatatlan. Ezek alapján kénytelen leszek én is átértékelni hozzáállásomat a vele kapcsolatos ügyekben.
Végezetül engedjék meg, hogy már most reagáljak azokra a vádakra, miszerint „Tóth Balázs csak politikai haszonszerzés miatt foglalkozik az üggyel”. A hajléktalan emberek képviselete, védelme politikailag az egyik leghálátlanabb feladat. Szavazni – és regisztrálni – nem fognak elmenni, a társadalom többi részének hozzáállása pedig nem éppen szolidáris. Mintha nem akarnánk tudomást venni arról, hogy egyre többen kényszerülnek bele a hajléktalan létbe. Sokan önhibájukon kívül, akár diplomával a zsebükben. Fel kell ismernünk, hogy ezeknek az embereknek a társadalomba való visszaintegrálása nekünk is elemi érdekünk, a hajléktalanoknak pedig az életük múlik rajta.
